Hazaindulásunk napján reggeli után pakoltunk, majd a táncórán elkészült a videó a tábortáncról, és mindne szoba bemuatatta saját készítésű koreográfiáját.

Mivel az utolsó gyilkosos játék nem zárult le, próbáltuk kideríteni, kik a gyilkosok: gyanusítottunk, vádoltunk, megadtuk az esélyt a védbeszédre, de végül kiderült, hogy Orsika, Audrey, Emese voltak a legeredményesebb gyilkosok, hiszen az áldozatok nem buktatták le őket.

Itt kell megemlítenünk Ágit, aki a héten a legügyesebb, legbevállalósabb gyilkos volt, bátran gyilkolt felnőtteket is, Gabyt is, anyámat is, és engem is megölt. Gratulálunk, jól csináltad, vagyis "De tuti!".

Az egész heti pontgyűjtő játék eredményhirdetése is ekkor zajlott, az első 5 kapott ajándékot:

1. Emese
2. Réka
3. Kovács Dóri
4. Vera
5. Gerebes Viki

Ebédig még Activity-t játszottunk.

A képeken:

Ági a dohányzóasztalt,

Dóri, a buszjegyet,

Niki, a díszpárnát,

Szofi, az iwiw-et,

Nóri, a szabadságharcot,

Réka, a fecskefarkat,

Iza pedig a számlatömböt mutogatja éppen. 

A vonatút meglehetősen csendben zajlott, kócosan, kómásan, de egészben adtuk át mind 18 gyereket a Keletiben a szülőknek.

A felvigyázók nevében mondhatom, hogy mi is nagyon jól éreztük magunkat, további szép nyarat kívánunk!

Andi

Szerdán elért minket az igazi rossz idő, amiről előtte két napig csak a Pesten tartózkodó rokonok meséltek. Igazi semmittevős, lézengős nap volt, de úgy éreztük, nem bánják, hogy kicsit nincs program, azt csinálnak amit akarnak.
Persze nagyon jól viselkedtek, hiszen mind az esti disco-ra hajtott.

Vacsora után már csak készülődés volt: haj, ruha, ékszer...
A fiúk a harmadikról szervezték a discot, minket illedelmesen megkértek, hogy engedjük el a lányokat, mi meg elengedtük őket, persze szemmel tartva a nyíregyházi fiúbandát.

10-kor megkérdeztük a dj-t (vagyis a karbantartót, aki a zenéket egymás után indította :)), hogy meddig tart a buli, azt felelte, amíg vannak a táncparketten. Kicsit megijedtünk, hogy akkor reggelik ropják majd, de nem, a buli átalakult karaoke-ba, amit egy ideig élveztek is, aztán 11-kor elkezdtek szivárogni aludni, háromnegyed 12-kor már mi felnőttek, és a tanárbácsi a harmadikról énekeltük a Balatoni nyárt.

Akik nem mentek discoba, azoknak anyám kártyabarlangot nyitott a szobánkban:

Andi

A várva várt beszámoló elkészült. Mivel ezt már itthonról írom, remélem nem hagyok ki semmit. Az meg, hogy csak most, az azért van, mert szerdán annyira nem csináltunk semmit, hogy még blogolni sem volt időnk, de erről később...
Tehát kedden délelőtt a hajvasalásé volt a főszerep, leginkább Viki kiegyenesítése volt erőpróba, de megérte, szerintem tök tuti lett! :o)

Azután, hogy Tihanyban ilyen jó időnk volt, nem is reméltem, hogy másnap is ekkora mázlink lesz. Napsütés ugyan nem volt, de eső sem, így Szántódpusztára indultunk lovaskocsival. (Délelőtt szerettünk volna, de kilukadt a kereke, és nem sikerült belsőt szerezni hozzá, csak délutánra - no comment!)
Szóval kettőre beparkolt a hotel elé a két lovaskocsi, és elindultunk. Akárcsak előző nap a kisvonat, ez a jármű is száguldott: csak úgy lobogtunk a lovak után (el is hagytunk egy patkót).

Szántódpusztára érve érdekeseket hallgattunk egy hölgytől a méhekről, a méhkasról, vagyis a mézgyártásról, és volt is egy kaptár üvegfal mögött, ahol szemügyre vehettünk a kis dolgos méheket.
Ezután megleptük a csajokat azzal, hogy befizettünk a lovasbemutatóra, ami egy 45perces műsor volt, a fiatalka, az idősebb, és a hosszúhajú betyár előadásában.
A rozoga lelátó alatt az egyméteres csalánok miatt a lányok jobbnak látták nyugton ülni, mielőtt leszakadunk. :o) (ezt mi egy cseppet sem bántuk)

A bemutató után aki akart, felülhetett a lóra:

Ezt követően még sétálgattunk a pusztában, megnéztünk a Balaton élővilágát az Aquariumban, cselédlakást, kukoricagórét, felsétáltunk a kis kápolnához, a lányok megkergették Attilát, (persze Gabi ustította rá őket).
A visszafelé lovaskocsizás megedzette a rekeszizmunkat rendesen: kitaláltuk, hogy integessenek az embereknek, vajon ki integet vissza... hát hatvanvalahánynál abbahagytuk a számolást, megállapítottuk, hogy alapvetően kedvesek az emberek. Autókból, boltokból, buszmegállókból, éttermekből vigyorogva integettek nekünk, mi meg néha német túristáknak álcáztuk magunkat.

Este eljött a holtpont, túlestünk a kríziseken, a honvágyas sírástól a mindenki-mindenkivel összeveszésig, na meg hogy más szótfogadni is nehezen ment a csajoknak. De ezzel nem voltunk egyedül a táborban, a szemközti csapatot a tanárbácsi két kézzel tuszkolta a szobájukba, majd bezárta őket, annyira nem bírtak magukkal :o)
Gabi minden szigorúságát bevetve ágybaparancsolta a lányokat, majd idejét láttuk egy kis éjszakai szivatásnak feszültséglevezetés gyanánt: volt futás, indiánszökdelés, törpejárás, nyusziugrás, közbe egy-két STOP! :o) úgy emlékszem, ezután jót aludtak.

Andi

A "STOP"-olós játék főként étkezések közben hódít, és nagy sikere is van. Folyamatosan lesik a lányok, kit mikor lehet a legkellemetlenebb helyzetben 1 percre megállítani.

A reggeli szokás szerint zajlott: ébredezéssel, hangzavarral, stoppolásokkal és nevetésekkel.

Reggeli után új játékot játszottunk: párban voltak, az egyik embernek 10 perc alatt a lehető legtöbb ruhadarabot kellett ráhúznia a másikra. Persze nevetés itt is volt bőven. (első: Orsi+Reni - 38 darab, Nóri+Réka - 38 darab)

10-től táncóra volt, majd ebédelni mentünk.

13:20-kor indult a kompunk Tihanyba.

Mikor megérkeztünk épp elment egy kisvonat. Hamar jött a következő, a "nap embere" címet simán megérdemlő bácsival. Mivel Andi megegyezett vele a viteldíjban, így a bácsi fontosnak tartota, hogy visszafelé is ő vihessen majd minket, és a mobilszámát is megadta. Már ekkor is sokat nevettünk rajta...

A kisvonat az apátságnál rakott ki minket; itt körülnéztünk, fagyiztunk, majd lesétáltunk a kikötőbe. Volt vásárolgatás itt is, meg evés-ivás, fagyizás is. 

Lustaság miatt úgy gondoltuk, ismét igénybe vesszük vonatosbácsi szolgáltatásait. Felhívtam és elmondtam neki, hogy szeretnénk elérni az ötórás kompot visszafelé, ő pedig nagyon lelkesen közölte, hogy rohannak értünk. Tényleg nagyon siettek, még megállót is kihagytak. Mikor megérkeztek a három kocsinyi embert kettőbe zsúfolta, sőt volt, akit le is szállított! Itt már mindenki nagyon nevetett. A végső pont az í-re az volt, amikor kiugrott a vonatból, és futott előre, hogy simánhaladhassunk fel a hegyre. Itt feladtuk, és végignevettük az utat.

Miután átértünk, kicsit nézelődtünk, vásároltunk még a Révnél, majd visszajöttünk a hotelbe vacsorázni.

Vacsora után közkívánatra megismételtük az öltöztetős játékot; a párok maradtak, de helyet cseréltek: aki eddig öltöztetett, most az lett jól felöltöztetve. (első: Vivi+Fanni - 46 darab ruhával!)

Ezt követően sötétedésig sorversenyt játszottunk:

Mivel a banda több mint fele megéhezett a nagy versengésben, így Andival elfutottunk a 23h-ig nyitva tartó SPARba, és beszereztük a pótvacsit. Mindenki tele hassal tért nyugovóra.

A nap folyamán újabb fenékcsipkedős-gyilkos játék indult, ami a nap végéig még nem fejeződött be, úgyhogy ennek eredményéről legközelebb tudósítunk. :)

Egyébként az idő jól ránkijesztett, Tihanyban majd elolvadtunk a hosszú nadrág, hosszú ujjú összeállításban...

Gaby

Szokás szerint reggelivel indult a nap, majd közös bevásárlás után strandolni indultunk. A közeli kemping "családias" kis strandjára mentünk.

Csúszdás vízibicikli sem maradt el, amit a következő fél órában kellőképpen kihasználtak a lányok. :)
A kemping-strand egyetlen negatívuma a lányok szerint, hogy egyetlen bódé-büfé van, fagyival, chipsszel és üdítővel.

Majd jött az ebéd. Vasárnap lévén a Rév csárda (ide járunk enni) cimbalmos zenével szórakoztatott minket (és a rajtunk kívül még jelen lévő német túristacsoportot) Szóval "jó ebédhez szólt a nóta"!
Bevezettük, hogy aki megeszi a kajáját, az pontot kap. Így eshetett meg, hogy a társaság fele elpusztította az ebédet és a vacsorát is. A módszert állandósítottuk! :)

Gyilkosos játék most is indult, (Iza, Réka, Gaby), de mivel a halottak nem bírták követni a "halott nem beszél" elvet, így lefújtuk a játékot.

Ebéd után ugyanott folytatódott a strandolás, ahol előtte abbamaradt; vacsira értünk vissza a hotelba.

Evés után leírták a tegnap reggel kiosztott fejtörőből, amit meg tudtak tanulni, elég szép eredmények születtek.

A pápua törzs főnökét úgy hívták, hogy Puapó. Puapó már nagyon öreg volt, meghalt, ezért a törzs tagjai elhatározták, hogy választanak egy pót Pápua Puapót. Ez a pót Pápua Puapó nagyon szeretett pónilovakra vadászni, a popójukat levágta, megsütötte és megette, ezért elnevezték Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. A sok póniló popótól már nagyon meghízott, ezért elnevezték Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Az elhízás már kezdett veszélyessé válni, ezért a törzs varázslója azt tanácsolta neki, hogy szopogasson pimpógyökereket. Ezért elnevezték Pimpógyökereket-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Mivel a törzs a Limpopó környékén élt, a törzsfőnök teljes neve így hangzott: Limpopói Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú Pónilópopó-lopó Pótpápua Puapó.

Majd egy röpke Activity után táncolni mentünk.

Mire végeztünk már gyülekezett a disco-s csapat, akikhez party cuccban és frizkóban csatlakoztak a lányok is. Jól belehúztak a bulizásba: 11-ig rázták a ráznivalójukat.

Mire elcsendesedtek volna, az egyik szobában (Juhász Niki, Vivi, és Gerebes Viki) pókinvázió tört ki, de jött Attila, aki jobb híján egy Aloe Vera-s First-tel írtotta a pókokat. Mégse higgyék a lányok, hogy segítség nélkül maradnak; aztán persze szereztünk RAID-et is a portáról, ami kinyírta a pókokat.

Végre elcsendesedett mindenki, bár a TV-macival való elalvás ma sem valósult meg.

Gaby

Nagyon nehéz egy nap beszámolóját elkezdeni! Kezdem: Reggeli után beindult a tábor játék. Idén két, egész tábor idejére kiterjedő játékot indítottunk el. Az egyiket nevezzük mondjuk "popsi-csípős gyilkosnak", a másikat STOP!-játéknak.

A gyilkos-játék 3 gyilkost és 21 áldozatot igényel esetünkben. (18 gyerek és 6 felnőtt van a táborban + Alex). A gyilkos csak akkor ölhet, ha kettesben marad áldozatával, és fenéken csípi! :o) Az áldozat ezután feliratkozik a "Halottaink" feliratú listára; a még életben levők pedig ugyanezen papíron jelezhetik, ha valakire gyanakszanak. Ha hárman ugyanarra az emberre szavaznak, két lehetőség van: ha gyanújuk beigazolódik, a gyilkos meghal, de ha tévedtek, ők halnak meg. Ma Andi, Gabi és Adorján Niki voltak a gyilkosok, szedték is rendesen áldozataikat! Ennek ellenére a nap végére sikerült likvidálnunk őket! :o)

A STOP!-játék pedig egyfajta jog arra, hogy naponta egy alkalommal valakit egy tetszőlges pózban egy percre megállíthassunk. A felnőtteknek, Gabi javaslatára persze, több STOP!-joguk van naponta. Ez igen hasznosnak bizonyult olyan alkalmakkor, amikor a gyerekek szemtelenkedtek! Bizony, vannak ilyen alkalmak is...! :o) Egyik élelmes gyerkőcünk (Audrey) viszont arra használta STOP! lehetőségét, hogy a felé közelítő gyilkost megállítsa!

Még 3 játékunk volt reggel:

1. Mindenkinek meg kellett tanulnia frappáns kis nyelvtörőink közül egyet-egyet. Érzékenyebb lelkületű szülőktől én kérek elnézést némely szabadszájú szöveg miatt:

"Zöld öblös köcsögöt örökölt Ödön. Zöld öblös köcsög fölött bögöly röpködött, s köpött. Ödön hörgött: dögölj, bögöly! Követ lökött, köcsög törött, Ödön röhögött: höhöhö!"

"Csalitban csodaszép csalogány csivitel csintalan csalókán. Csalogat csevegő csízeket: csodaszép, csapodár csalogány!"

"Dömötör Ödön töröktől örökölt törött köcsögön ökörköröpörköltöt főzött. Ökörkörömpörkölt fölött bögöly körözött. Dögölj bögöly! -bömbölt Ödön. Ökörkörömpörkölt fölött föl-föl röhögött: hö-hö."

"Csóri csiga csalán csúcsán csellleng, csalán csúcsát csipegetve leng fent. De a csalán nem tűrte, s csóri csiga csupasz csápját megcsípte."

"A réten rákot rág a róka, hogy vörös farka farka reng belé, a Rába-parton reggel óta rohan egy őrült Győr felé, rikolt a révész, heherészve, s csap rossz ricsajt a parti réce, röhög a piktor - mit tehet? Fest szürreális képeket."

"Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsög görcsök."

"A kotyogó kotyó felé totyog a vén, motyogó lotyó, de késő, mert a rtyogó gatyóból potyog a motyó."

"Zebra zebra zsebre zabra habra rebbents, hebrents babra ugra-bugra, zsupsz a sutra, pulyka húzta, pudva, dudva, lukba rúgva fúlt a kútba."

2. Bár már a 2. napunk volt ez, szükségét éreztük egy névtanulós játéknak is: körben állva próbáltuk ezt megvalósítani a következőképpen: a kezdő játékos bemondta a nevét, az egyik szomszédja elismételte úgy, hogy hozzátette a sajátját is. A következő gyerkőcnek el kellett sorolnia a már elhangzott neveket, majd elárulta a saját nevét is. Az utolsónak már az egész csoport neveit kellett elsorolnia. Szóval értitek...!? :o)

3. A reggeli utáni utolsó játék a tavaly is kedvelt "gubancolós" játék volt. Erről idén nem készült még kép, talán egyik nap...

Ebéd előtt még megejtettünk egy táncórát...

így délután már a strandé lehetett a főszerep! Fú, hát itt nagyon jó volt!

Csúszdáztunk is vagy fél órát, erről is rengeteg kép készült!

A jó időnek köszönhetően egészen vacsoráig strandolhattunk!!!

Vacsi után ismét játszottunk! Gyűjtöttünk a hotel lakóitól és a környéken mászkálóktól sok-sok autogramot. Ezt a versenyt Emese nyerte! Ezután a szintén tavaly megismert "gyümölcsös" játékot zavartuk le. A felnőttek mind kaptak egy-egy gyümölcsnevet, a gyerekek feladata pedig az volt, hogy az elbújt gyümölcsöktől összeszedjék a megfelelő sorrendben az aláírásokat. Aki hamarabb összegyűjti ezeket, az nyert! Gerebes Vikink volt az első befutó! Ismét csak egy tavalyi játékot elevenítettünk fel a csokievős-öltözködőssel. A körben leült játékosok közül ha valaki 6-ost dob, gyorsan felvesz sálat, sapkát, és késsel-villával elkezdi enni a csokit, ami a kör közepén van. Az nyer, akinél elfogy a csoki! Most, a rengeteg résztvevőre való tekintettel :o), két kört indítottunk egyszerre, így két győztest is hirdettünk: Orsit és Fannit!

A mai utolsó játékunk lényege az volt, hogy az egyik csoport egy üzenetet juttasson el egy másik coporthoz, miközben egy harmadik csoport próbálja megakadályozni hatalmas zaj keltésével: sikítással, visítással. A könnyebben érthetőség kedvéért erről majd felteszünk egy videót is.

Kriszti

Reggel 9:15-kor találkoztunk a Keletiben. Pár percen belül belekezdtünk a "ki veszi észre hamarabb a vasúti kivetítő változásait" lényegű versenybe. Az indulók között szülők, gyerekek és tanárok is voltak. A verseny 10:10-kor zárult, mikor végre beállt a vonatunk a vágányra. Győztest nem hirdettünk. A pályaudvarról 10:15-kor gördült ki a vonatunk; Vera Kelenföldön csatlakozott hozzánk. A vonatút viszonylag eseménytelenül telt, erről több szót nem is ejtünk! :o) Egy óra előtt pár perccel érkezett le a vonat a szántódi állomásra, ahol Gabi már várt minket. Ez rögtön megkönnyebbülést jelentett azon lúzereknek (Kriszti, Zsani), akik nem adták le egy nappal korábban a csomagjaikat. Gabi néhány fordulással leszállított minket a szálláshelyre, így csak néhány lúzernek (Kriszti, Zsani) kellett legyalogolni a 3 km-es távot... :o)

Kisebb várakozás után elfoglaltuk szobáinkat. Nem titkolhatjuk el a méltatlankodást, ami a szobafoglalást követte. A kifogásolt berendezések között volt a padlószőnyeg, az ágynemű, a helyiségek közül pedig az abszolút "vesztes" a zuhanyzó volt, amire nyugodtan használhatjuk a balkáni jelzőt. (Bár úgy tudjuk, skandináv országokban megvan ennek a maga kulturája, de az alapelképzelés biztos nem egyezik az itteni megvalósítással...)

Miután túltettük magunkat a szoba hiányosságain, 16:00 órától táncórán eltáncoltuk az évzáró táncait (mély sajnálatunkra több "tánc" nem fért el egy mondatban - a szerk.). Az egy hónapos kihagyás a táncokon kevésbé, de a forgás-technikán bizony meglátszott; főleg az irányokkal és az egyensúllyal volt probléma... :o) A tábor-táncot is elkezdtük már az első órán!

A vacsora a legtöbbünknek ízlett, hát még a vacsorát követő disco a másik tábor gyerekeivel! ;o) (Akik nem mellesleg az erzsébeti Nagy László Általános Iskolába járnak, mint a mi gyerekeink közül jónéhányan!) Hasonlóan ízletes volt az a sütemény, amit Szombati Viki szülinapjának tiszteletére faltunk fel!

11 körül sikerült takarodót fújnunk; az éjszaka csendben, nyugalomban telt.

Kriszti